2008. július 31., csütörtök
2008. július 30., szerda
8 ötlet , hogy hogyan viseljük el a nyarat az irodában
1. Munkába menet előtt zuhonyozzunk le öltönyben vagy kiskosztümben.
2. A ruha alá tekerjünk egy slagot, és munkaidő alatt cirkuláltassunk benne hidegvizet.
3. Adjunk a ruhafogasra egy fűszoknyát és rángassuk madzaggal.
4. Hozzuk be a könnyező pálmát a lépcsőházból, szórjunk alá leheletnyi homokot, amikor pedig senki sem látja, toljuk le a nadrágunkat és heveredjünk alá.
5. Vezessünk 12 V-os áramot egy zománclavórba, és kész a minijakuzzi. Ha nincs transzformátor, megpróbálkozhatunk szifonpatronnal, vagy szívószálból saját levegővel is.
6. Kenjünk le magunkat naptejjel, és dugjuk be a fejünket a pénzvizsgáló UV lámpa alá. Ha nincs ilyen a háznál, ugorjunk el a legközelebbi bankba.
7. Tegyünk a számítógépre Karib-tengeres háttérképet, és kérjük meg kollégáinkat, hogy néha hullámozzanak.
8. Ha a Balatonnál akarjuk érezni magunkat, együnk minden nap lángost, tegyünk ki a padlóra egy döglött halat, és beszéljünk németül.
2008. július 28., hétfő
SZÜLINAPRA
Megkérdeztem ma kedves Zoli barátomat , milyen képet készitsek neki szülinapjára
Azt mondta , valami keményet , vadat , harciast ....
Mivel a napokban kb 200 olyan képet "gyártottam" mára már eléggé kifogytam :-)
Remélem bár egyet talál közöttük , mely elnyeri izlését :-)
Boldog szülinapot :-)
Usstan saph dos ves mzilt :-)
10000000000000000000000 tchaka tsoss :-)
2008. július 26., szombat
Hogy itt mi lesz ...
2008. július 25., péntek
Ha egy nap úgy érzed...
Mert úgy tud fájni ..
Úgy tud fájni
Hogy mi?
Nem tudom .csak fáj .Azt mondják , az ember a lelkét nem érzi ha fáj , pedig nekem az tört össze , mi más fájhat?
A gondolat?
Ó igen az is fáj .Az emlékek?
Igen...az is
A szép , ami elmult?
Perszehogy fáj
Szétesek ..De nem engedhetem ,nem tehetem
Én harcos vagyok
Nekem harcolnom kell ..
De vajon mi ellen ?
Ellened?
*
Ó nem ..nem birom felvenni már a harcot ...
Vesztettem minden csatát ..
Fejezzük be a háborúzást
Boldogságra vágyom...
Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok?-kérdezte aznap este a csillag.
A fa éppen leeresztette a szempilláit, hogy kipihenje magát.
Megmozgatta az ágait, és álmosan felelte:
-Nem...nem. Nem annyira ritkák. Csak hát...az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat.
Pedig az --hogy mondjam neked?--a szív ügye.
-Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
-Hagyjál most, álmos vagyok.
-Mesélj!-erősködött a csillag.-Mesélj róluk.
-Egy fahéjas kalács nagyanyó ráncos kezében. Egy pár sportcipő Fotisz ágya alatt. Egy kagylóhéj Angeliki álmaiban... Egy masni a hold színével... Jó éjszakát!
Ma este nagyon álmos vagyok.
-Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
-Szeretlek! Nagyon!
-Jó éjszakát!-mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.
*
Tényleg ilyen kevés kell a boldogsághoz?
Egyetlen szó …
Igen
Sokszor az is elég lenne..
Vagy talán szavak sem kellenek
*
A kimondhatatlan..
"Te vagy a világ legszebb, legbájosabb hercegnője.
- És te ki vagy? Hogy hívnak? - kérdezte szívdobogva a kis hercegnő.
- Szeretőnek hívnak - mondta az idegen.
- Szerető.... milyen szép neved van....
Az idegen lehajolt és megcsókolta őt.
- Mi volt ez? - a kis hercegnő pirulva rezzent össze: Hiszen az ajkad most mondta a legszebbet, most mikor nem beszélt.
- Csak egy csók volt, amit mondtam.
- Nem értelek, beszélj, mi az a csók?
- A csók a szótalan szó, a mondhatatlan megmondása - felelte az idegen.
- Szeretem a mondhatatlant - suttogta a kis hercegnő - mondd meg még egyszer nekem."
*
Mégis ..Mégis oly szomorú vagyok …
Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek!
Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott.
Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett..
(Alkayoni Papadaki)
*
Ha egy nap úgy érzed sirnod kell …Hivj engem
Nem igérem , hogy meg foglak nevettetni …De sirhatok Veled .
Ha egy nap el akarsz futni …Ne félj engem hivni .
Nem igérem , hogy megkérlek állj meg …De futhatok Veled .
Ha egy nap senkit sem akarsz hallani …Hivj engem.
Igérem veled leszek .És igérem nagyon csendben.
De ha egy nap hivsz …És nincs válasz …
Gyere gyorsan,látogass meg .Lehet , nekem van Rád szükségem
2008. július 23., szerda
Reményik Sándor: A keserű pohár
Reményik Sándor: A keserű pohár
Ó, nem voltam türelmes szenvedő.
Testem a szenvedéshez nem szokott.
Az élet nem edzett, csak puhított.
S hogy megjelent a keserű pohár,
S felém libegett titokzatosan,
Mondván: most eljöttem, hogy kiigyál:
Megragadtam vadul a poharat
S falhoz vágtam. Ezer darabra ment.
De rögtön csorbítatlan megjelent.
S szólt másodszor is a sötét pohár:
Ím itt vagyok, hogy Te is kiigyál.
És igazság ez: szenvednek sokan,
S a Te részed még mindig hátra van.
S most kiiszod, ha akarod, ha nem.
Dühöngve vágtam közbe:NEM!
Nem sóhajtok" Múljék el ha lehet"-
S fölvetettem daccal a fejemet.
Nagyot reccsent a csend-
S a makacs pohár újra falnak ment.
Ezer darabra ment.
De jaj, mert harmadszor is megjelent.
S akkor tudtam, hogy dühöm hasztalan,
Enyém,sajátom e sötét pohár-
És ki kell ürítenem poharam.
Az ajkam kinyílt félig-öntudatlan,
A karom kinyílt félig-akaratlan
S felmérve csillagszabta sorsomat
Fogtam, s lassan fenékig ürítettem
A poharat.
Én vagyok a szelíd őszi eső
Ne állj zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
Ott vagyok minden hangban veled,
A csendesen köröző madár szavában, de én
vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem haltam meg.
Ismeretlen
2008. július 18., péntek
Nyiratkozás előtt ...
2008. július 15., kedd
Félúton...
Kilépve a teraszra egy kedves látvány tárul elénk , a virágok varázsa csábit .
Szembe velem a posta , mellette a templom , majd a játszótér a folytatásban.
A hosszú út a főút be - ki a faluból , az égre pillantva ha jobban megnétitek , egy alantszálló kis repülőt észlelhettek .Mielőtt elindulunk , általában megkukkantja a lányom a kis medencéjét , kezével leméri a viz hőmérségletét ,majd a pókhállón rákeres a pókocskájára .:-)
Utánna elindulunk...A NAGYIHOZ ! :-)
Félútig kisérem , -kisérném , de amikor meglátja szembejönni az anyukámat , akkor nagy bátran kijelenti hogy nem kell már kisérjem , ő már nagy , bir egyedül is menni :-)))
Nos ez a Félút majdnem mindennapi :-)
Közben élvezzük a falusi kertek idilljét , illatos virágait , s általában a bennőnket körülvevő természetet :-)
Élvezzétek ti is :-)
2008. július 10., csütörtök
2008. július 9., szerda
2008. július 7., hétfő
2008. július 6., vasárnap
AZT AKAROM TUDNI
AZT AKAROM TUDNI
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával.
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, hogy megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni a fájdalommal,
az enyémmel vagy a tiéddel,
hogy vadul tudsz-e táncolni és hagyni, hogy az extázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy Isten jelenlétéből ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tieddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst Holdnak , hogy "Igen!"
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy vissz*riadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és, hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban