Ha egy nap úgy érzed...

Mert úgy  tud  fájni ..

 


Hosszu éjszakákon át ,amikor az éjszaka csendje  rég leszállt ,

Úgy  tud  fájni

Hogy mi?

Nem  tudom .csak fáj .Azt  mondják , az  ember a lelkét  nem érzi ha fáj , pedig nekem  az  tört  össze , mi más  fájhat?

A gondolat?

Ó igen  az  is  fáj .Az emlékek?

Igen...az is

A szép , ami elmult?

Perszehogy  fáj

Szétesek ..De nem  engedhetem  ,nem tehetem

Én harcos vagyok

Nekem harcolnom kell ..

De vajon mi ellen ?

Ellened?

*

Ó nem ..nem birom  felvenni már  a  harcot ...

Vesztettem  minden csatát ..

Fejezzük be  a háborúzást

Boldogságra  vágyom...

Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok?-kérdezte aznap este a csillag.
A fa éppen leeresztette a szempilláit, hogy kipihenje magát.

Megmozgatta az ágait, és álmosan felelte:
-Nem...nem. Nem annyira ritkák. Csak hát...az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat.
Pedig az --hogy mondjam neked?--a szív ügye.
-Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
-Hagyjál most, álmos vagyok.
-Mesélj!-erősködött a csillag.-Mesélj róluk.
-Egy fahéjas kalács nagyanyó ráncos kezében. Egy pár sportcipő Fotisz ágya alatt. Egy kagylóhéj Angeliki álmaiban... Egy masni a hold színével... Jó éjszakát!

Ma este nagyon álmos vagyok.
-Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
-Szeretlek! Nagyon!
-Jó éjszakát!-mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.

*

Tényleg  ilyen kevés kell a boldogsághoz?

Egyetlen szó …

Igen

Sokszor az is elég lenne..

Vagy  talán szavak sem kellenek

*

A kimondhatatlan..

"Te vagy a világ legszebb, legbájosabb hercegnője.
- És te ki vagy? Hogy hívnak? - kérdezte szívdobogva a kis hercegnő.
- Szeretőnek hívnak - mondta az idegen.
- Szerető.... milyen szép neved van....
Az idegen lehajolt és megcsókolta őt.
- Mi volt ez? - a kis hercegnő pirulva rezzent össze: Hiszen az ajkad most mondta a legszebbet, most mikor nem beszélt.
- Csak egy csók volt, amit mondtam.
- Nem értelek, beszélj, mi az a csók?
- A csók a szótalan szó, a mondhatatlan megmondása - felelte az idegen.
- Szeretem a mondhatatlant - suttogta a kis hercegnő - mondd meg még egyszer nekem."

*

Mégis ..Mégis  oly  szomorú vagyok …

Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek!

Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott.

 Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett..

(Alkayoni Papadaki)

*

Ha egy nap úgy érzed sirnod kell …Hivj engem

Nem igérem , hogy meg foglak nevettetni …De sirhatok Veled .

Ha egy nap  el akarsz  futni …Ne félj engem hivni .

Nem igérem , hogy megkérlek állj meg …De futhatok Veled .

Ha egy nap senkit sem  akarsz hallani …Hivj engem.

Igérem veled leszek .És igérem nagyon csendben.

De ha  egy nap hivsz …És nincs  válasz …

Gyere gyorsan,látogass meg .Lehet , nekem van  Rád szükségem