A kép mesél -saját irásom

Ha  a  fenti képet  nézem , márpedig sokat  nézem ,  magamat  látom .Nem külalakra , á  dehogy ,

Csupán a  lelkem  van  benne .

Jó igy  kivülről  látni  önmagam

.

Sokszor  mondtam  már  , hogy  a képek  mesélnek , most  én  mesélek Róla

.

A lepel  egy  vastag aura  jelképe ,kisugárzása szinte  mérhetetlen ..de  csak  mások  iránt.

A hátul sötétedő , majd  feketébe  menő  szin   egy  mély  zártságra  utal .Egy  óriási méretű  lerakatra ,  hová   sok sok  gond  s probléma  be  lett  zárva .Valahogy ugy , mint  egy tengermélyre ,  ahonnan  talán  évezredek  mulva ,  valaki  felszinre  hozza ,  de  addig  mélységes  titokként  lakatalatt őrizve  lesz , mint megannyi  drága  kincs .

Pedig  ezek nem  a  kincsek .Ezek  az  emberek mindennapjai ,  melyek  félve  s  nagyritkán  vannak  kimondva , s melyet  a  lepel  ugyanugy  kimondatlanul  tárol  el .

Keskeny  a  sáv , ami  csillog , keskeny ,de   sok  fér  még  alá ...Hogy  meddig? Azt csak  a  rajta  lévő apró csillagok  tudják ,  s akár  a sötétség  ők  is  féltve  őrzik , s  talán  soha  ki sem  mondják .Pedig  néha  oly  jó  lenne   tudni ,  hogy  Mennyi még? Oly  jó lenne ,  hisz  még  annyi  a   munka ,  s  a  tempót  tudni  kék .

Mert  fáradt megviselt  test  lakodzik  alatta , lesütött szemekkel ,melyből  kialudtak  már  a  fények , melyek  már  nem sokat  remélnek ,melyek  szemhályain átsöpör  időnap előtt az ősz , barna  szinével jelzi , mennyire  meggyötört.

Hosszu  fürtös  tincsek  alatt ezrével  a gondolatok  morajlanak,emlékek  hada  vivódást  tükröz  ajkaira .Valamit  mondana . De  kinek ? ..s  minek?

Keskeny rést kihagyva  a  redők  alatt szegezi  tekintetét  a  virágra .De  vajon  látja  e ?

S  ha  igen , mire  emlékezteti ?

Nem  a  piros  szineken  akadt  meg szeme  világa , nem , nem .A tüskéket  szemléli .Vagy  inkább  ujja   hegyével  érzékeli .s amikor   élete  filmjének  egy  egy   részéhez  ér ,  ujra kipróbálja    mekkorát  szur  a  tövis , mekkora  sebet  hagy milyen  mélyre  ássa  magát  bőre  alá .

S mindezt  egyetlen  arcrebbenés  nélkül ..Mint  mindég  is  csak  ő  tudta  Talán  tarkóján  lévő keze jelzi  önmagának  csupán ,  hogy  :Igen   ez  nagyon  fáj , s ujja  hegyét bőrére  szoritja ,  néha  olyannyira ,  hogy ujra  nagyon  fáj ...De  már  csak  az  emék...a  mélyen   rejtett titkok, a ki nem  hullatott könnyek ...,a bús  emlékek ,a  komisz  élet .

A háttérben  szellő  lengedez .magávalragadva  a  feltörő érzéseket ,  s messze  viszi .

Mégis  sosem  lesznek  annyira  távol ,  hogy  ne  jutnának   eszébe .

A felhők  nehezek , súlyuk  alatt  szorul  a  lét esővel  teltek ,  s minden  percben  eshet .

Elmosnának  e  valamit? Vagy  csak  a  megszokott időjárást  jelképezik?!

A magas torony talán   a  célok ,  az álmok , a  vágyak  tükre .Rajta vérpiros  zászló  lengedezve  jelzi sok  vért izzadva  lobog ma  is ...szabadon ,  szélnek , időnek , sorsnak  kitéve .

Hogy  mi lesz  vele? A jövő  titka ,  az  idő mindd jobban megrombolja ,  s  egy  szép napon  szerteszakadva  hull a  földre ,  piciny  darabkáival  még  egy  röpke  időre  jelezve ,  hogy  valaha  létezett ,  lobogott ,  büszkén  és lidércen , halhatatlanul  és nem legyőzve .

De  az  eső  ezt  is  elmossa ,  s  feledésbe  merül ...mint  minden  más .

Talán  a  zászlóval  azonos  jelentése  van  a  fején  lévő  kis  ékszenek ,

A nagyság , az  erő ,  a fennmaradás ,  a kitartás ,   a harcos  jelképe . de  egyben  a  törékeny  gyengéd ,  álmodozó nőé is .

 

Nem ...nem irja  mindezt  le ...Kit érdekelne ? Minek?

A lap igy  szép  ha  tiszta ,  ha  üres , ha  fehér , mit  a  hó , mely belepi lelkét  s annak  tisztaságát ,majd  megfagyasztva  szivébe zárja  örökre .