ANNAKIDEJÉN MEGFOGADTAM...

Régi szokás , hogy a gyerekek az óvodában , sőtt az alsó tagozatokon is megünneplik a születésnapjukat s néhány szem cukorkával , vagy bármivel megkinálják társaikat .
Annakidején amig dolgoztam , én is igy szoktam , egyedül azt utáltam , amikor egy zacsiba beleöntve kinálták körül a cukorkát.Akkor megfogadtam , ha az én gyerekem oda kerül , inkább nem visz , minthogy egy legyűrt najlonzacsiból kinálgassa társait .
Nos mára igy készitettem el azt a szerény kis megvendégelésre váró valamicskét (cukorka , csoki , szörp,sós rágcsálnivaló .és az óvónéniknek egy nagyszüneti kávé-szörp )

Ezenkivül volt egy kellemes érzés is a mai különben is kedves napon , mégpedig , hogy amig ott várakoztam , hogy a reggeli után lencsevégre kaphassam a kis társaságot , az ujjoncok közül 1-2 keserveen sirós gyermek , hozzám jött vigaszért , s ölelésért .
Pedig nem is ismerem őket , de olyan jó volt Nekik adni mosolyom , s bátoritó szavaim ...
Őszinte gyermekszeretetük érezhettem mely alaposan felfokozta e napom .